Időnként előfordulhat, hogy egy adott kifejezéssel találkozik főzés vagy új receptek megtekintése közben: „nem reakcióképes edények”.
Ha először találkozik ezzel a kifejezéssel, akkor talán megállt, és elgondolkozott, mit jelent.
Lehet, hogy azt is feltette magának a kérdést: „Ha létezik olyan, hogy nem reaktív edények, az azt jelenti, hogy vannak reaktív edények is?”
Az egyszerű válasz: igen!
Különbség van a reaktív és a nem reaktív edények között, és ha egy adott recept egy bizonyos típusú edény használatát írja elő, akkor feltétlenül kövesse az utasításokat, vagy kockázza meg, hogy teljesen elrontja a receptjét.
Egy adott edény „reaktivitása” az adott edény elkészítéséhez használt anyagtól függ, és attól, hogy az anyag végső soron befolyásolja-e a recept kimenetelét.
A reaktív edények olyan anyagokból készülnek, amelyek kémiai reakciót okozhatnak az ételben, ha hosszú ideig használják.
A rézből, vasból, nem rozsdamentes acélból és alumíniumból készült edények reaktív edénynek minősülnek.
A nem reaktív edények olyan edények, amelyeket használhat anélkül, hogy aggódnia kellene az ételt érintő kémiai reakciók miatt.
A nem reakcióképes edényekhez leggyakrabban használt anyagok az üveg, a kerámia, a rozsdamentes acél, a zománc és az ón.
Bár a nem reakcióképes edények ideálisak bármilyen étel elkészítéséhez és főzéséhez, nagyon fontos, hogy ezt a fajta edényt használja, ha nagyon lúgos vagy nagyon savas összetevőkkel dolgozik hosszú ideig.
A fő ok, amiért bizonyos receptek nem reaktív edények használatát írják elő, az az, hogy az ilyen típusú edények használata megakadályozza, hogy az étel elszíneződjön vagy fémes ízt kapjon a főzés során.
A savas összetevők képesek „kihúzni” a fémionokat az anyag felületéről, így ezek az ionok összekeverednek az élelmiszerrel.
Próbáltál már paradicsomszószt főzni vasserpenyőben? Ezek a receptek általában azt írják elő, hogy az összetevőket hosszú ideig kell főzni.
Ha valaha is elkövette ezt a hibát, észrevehette, hogy a végső mártásnak ezután „ónos” íze van.
Egy másik negatív hatás, ha a reaktív edényeket nem reaktív edények helyett használja, az az étel elszíneződött.
Ha már próbált vörös gyümölcsöket, például epret, vagy piros zöldségeket, például paradicsomot rézserpenyőben főzni, észrevehette, hogy az összetevők idővel zöldeskék színt vesznek fel.
Ez egy másik jele annak, hogy kémiai reakció megy végbe
Általánosságban elmondható, hogy ezek a kémiai reakciók némi időt vesznek igénybe, így ha csak az összetevőket készíti elő, vagy finomat készít, akkor is biztonságos.
Ha azonban lassú tűzön, forralással vagy más módon hagyja, hogy savas összetevők hosszú ideig érintkezzenek reaktív edényekkel, az ételmérgezés.
Mindenképpen használjon nem reaktív edényt, ha a recept megkívánja.
Jobb félni, mint megijedni, igaz?
Most, hogy tudja, hogy a réz reaktív edény, talán elgondolkodik azon, hogy egyes receptek miért írják elő a réztálak használatát a tojásfehérje felverésekor.
Hiszen a tojásfehérje lúgos összetevő!
Amikor a réz tál a tojásfehérje felveréséhez apró rézrészecskék szakadnak le és keverik bele a tojásfehérje fehérjéjébe.
Ezek a részecskék valójában a szerkezet „stabilizátoraiként” funkcionálnak, így a tojásfehérje sokkal gyorsabban megkeményedik.
Ne aggódjon, a tojásfehérje -keverékbe keveredett rézrészecskék mennyisége továbbra is biztonságos a fogyasztáshoz.
Most talán azon töprenghet, hogy a főzőedényeket gyártó cégek egyáltalán miért törődnek azzal, hogy reaktív edényeket készítsenek.
Nos, a fő ok az, hogy a reaktív edények, különösen az alumínium, a réz és a vas, kiválóan vezetik és tartják meg a hőt.
Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően a reaktív edények tökéletesek a pirításhoz, valamint az ételek párolásához és sütéséhez.
A reaktív edényrészecskék élelmiszerbe szivárgó problémájának megoldására főzőedényeket gyártó cégek hoztak létre „kompromisszum” edények.
A kompromisszumos edények reaktív anyagokból készülnek, vékony nem reaktív anyagok bevonattal.
Olyan kompromisszumos edényeket talál, mint az ónbevonatú réz, a zománcozott vas vagy az eloxált alumínium.
A nem reakcióképes anyag gátat képez a savas összetevők és a reaktív edényfelület között, így főzés közben érheti el azt a magas, tartós hőt anélkül, hogy aggódnia kellene a „piózás” hatás miatt.
A kompromisszumos edényekkel az a probléma, hogy a nem reakcióképes bevonat idővel lekopik, vagy lekarcolódik, ha fémkanalat, spatulát vagy más edényt használ a felületen.
Az akadály eltávolítása után a védelem megszűnik, és ki kell cserélni az edényt.
A műanyag általában nem reagáló anyag abban az értelemben, hogy a műanyag részecskék nem szivárognak be az ételbe.
Azonban meg kell győződnie arról, hogy használja élelmiszer-minőségű műanyag.
Továbbra is fennáll a felelősség kizárása, ha műanyagot használnak erősen savas, illetve nagy mennyiségű alkoholt vagy zsírt tartalmazó élelmiszerek tárolására vagy tárolására.
Az ilyen típusú élelmiszerek ténylegesen a műanyagba piócázhatnak! Előfordult már, hogy egy paradicsom alapú tésztaszószt hosszú ideig tartott műanyag edényben, majd észrevette, hogy az étel kitisztítása után a műanyag narancssárga vagy piros árnyalatú?
Éppen ezért erősen savas élelmiszerek, például paradicsomszósz esetében a legjobb, ha rozsdamentes acél edényeket vagy tálakat használ a tároláshoz.
Ha annyira szeret kísérletezni a konyhában, mint mi, javasoljuk, hogy szerezzen be egy jó minőségű nem reaktív edénykészletet, valamint egy jó minőségű reaktív edénykészletet.
Ez lehetővé teszi, hogy biztonságosan kövesse a különböző recepteket, ÉS hogy finom és biztonságos ételeket készítsen.
Kérdése van az otthoni edényekkel kapcsolatban?
Szeretnénk hallani Önről, ezért nyugodtan tegye fel kérdéseit alább!
